Az embernek vannak gyerekkorban, gyerekként kialakult vágyai, tervei, melyek az évek során szépen elkopnak vagy meghalványodnak. Nem abba az irányba indul, nem azt tanulja, teljesen más szakmát választ magának, de az a kis motoszkálás mindig megmarad. Általában ezekből a gyerekkori vágyakból, dolgokból lesznek később az életre szóló, minden pénzt elnyelő, minden maradék szabadidőt felőrlő hobbik.
Én is így lettem a fotózással. Kezdetben enyhébb formában, később viszont egyre jobban belemelegedtem a dolgokba. Persze ezek az eszközök egy vagyont érnek, és nekem talán sosem lesz annyi pénzem, mint amit bele tudnék tenni ezekbe az eszközökbe, de egy egész jó alap gépparkom kezdett már kialakulni, amikor a feleségemtől évfordulónk alkalmából kaptam egy fotós iskolai képzést ajándékba. Akkor még fogalmam sem volt, hogy valóban életem egyik legnagyobb kalandja indult. Az iskola egy éves volt, és kifejezetten nem az volt a célja, hogy papírt adjon, de ha valaki elvégezte és megcsinálta a vizsgát a végén, akkor képesítést is szerezhetett.
Ezt elvégezve kisebb munkákat el is vállaltam. Mondjuk például egy esküvőt sosem mernék vállalni, de apróbb családi és jegyes fotózásokat már megcsináltam.
Ekkor kaptam a második ajándékot a feleségemtől. Egy képzést a https://fotodastudio.hu/ csapatában, hiszen minden ételt, amit készített és minden tárgyat, amit a házban megtalált az ember én már a kis házi stúdiómban biztosan lefotóztam egy párszor. Hihetetlen élmény volt ez a képzés, és mindig hálás leszek a feleségemnek, nem csak azért, mert megadta ezt az élményt számomra, hanem azért is, hogy támogat, kéz a kézben halad velem ezen az úton is, holott csak egy hobbinak nevezhető, ami egészen idáig csak vitte a pénzt. Most már talán elkezd majd termelni is, egy biztos, hogy imádom, és életem egyik legmeghatározóbb élménye volt a Fotoda csapatánál töltött tanulmányi idő.